Jackson BoddenBash Kayakfishing fesztivál 2018

2018. szeptember 8-9-én került megrendezésre a 3. Jackson Kayak BoddenBash Kayakfishing fesztivál, melyen egy 6 fős magyar különítmény képviselte hazánkat.

Szerda hajnalban indultunk, hosszú út várt ránk Schaprode településig. Két kocsi két utánfutóval kezdte meg az 1200 km-es utat. 15 órán át faltuk a kilómétereket, de a végén bár fáradtan, de izgatottan parkoltunk le a Bodden partján található kempingben. Már sötétedett, mikor nekiálltunk a sátrak felállításának. Igyekeztünk, bár egyik szemünk folyamatosan a vizet pásztázta, hátha az esti fényekben még látunk valamit. Gondolotban már mindenki a holnapi pecánál járt.

A bázis

A csütörtök reggeli kávé után lázas készülődés kezdődött. Kajakok felszerelése, botok, csalik előkészítése, és persze folyamatos diskurzus, hogy ki milyen csalit vet be először.

Reggeli készülődés

Az első napon a szélcsendes reggeli időt látva úgy döntöttünk, hogy a kemping előtti nagy szabad vízterületet próbáljuk. Készültünk a klasszikus nagygumis csukázásra, de a boddeni csukák valahogy nem igazán díjazták ezt a fajta tevékenységünket. Valahogy nem voltak étvágyuknál. Azt azért el kell mondani, hogy nagyon meleg volt. A 20 fok feletti nappali csúcshőmérséklet és a folyamatosan apadó vízszint ( volt olyan nap, hogy 20 centit apadt a vízszint) semmiképp sem erősítettette a csukák kapókedvét, amihez még a légnyomás drasztikus ingadozása is hozzájárulhatott. Szóval kerestük a halat.

A Bodden egyébként a csapósügér állományáról is híres, így 1-2 óra eredménytelen nagycsalis peca után a helyi információkra hagyatkozva váltottunk, és a csapókra kezdtünk koncentrálni. Ennek meg is lett az eredménye, mert a sügerek viszont elemükben voltak. A boddeni csapók átlagmérete 20-30 centi között van, de szép számmal akadnak 40+-os sügerek is, sőt egy német kollégának sikerült elcsípnie egy 52cm-es példányt. Miután megtaláltuk azt a helyet, ahol igen szép számban tartózkodtak, élménypeca kerekedett. A szél közben felerősödött, így mivel nem lehetett horgonyt használni, folyamatosan drifteltünk a sügerek tartózkodási helye körül, amit ők folyamatos kapásokkal háláltak meg. A kisebb csalik persze felkeltették a növendék csukák érdeklődését is, akik a nagyobb társaikkal ellentétban nem kímélték a sügereknek szánt csalikat. Hihetetlenül jó az utánpótlás.

Persze némi bénázás is színesítette a napot, ugyanis addig állítgattam a kamerát, míg végül sikerült a kamera látószögét is leredukálnom, amit csak este a képek letöltésénél vettem észre....

A legnagyobb csapóm 34cm-es volt.

Egy másik 30+-os 

Jött még pár 30cm körüli.

A csali titok :)

Késő délután egyszercsak egy határozott ütést követően a bevágásnál majdnem megijedtem. Egy termetesebb hal erejét éreztem a zsinór végén. Na itt a csuka! Derekasan küzdött, de sikerült szákba terelni egy szűk 80-as csuxot. Igazi meglepetés volt a sügerezés közben.

Talán egy fél óra sem telt el, és pár kisebb sügér után egy ütést éreztem, de a bevágás nem akadt. A csalit megállítottam 1-2 másodpercre, majd mikor beletekertem az orsóba a bot szinte megállt a kezemben. "Ez se sügér lesz" villant be a gondolat. A nap hala volt a horgomon. Derekasan küzdött, majdnem két percig tartott, míg a kajak mellé tudtam húzni. Merítő a kézben és indult a bénázás. A csali a szája sarkába akadt, ideális helyen ahhoz, hogy könnyedén akadjon bele a merítő hálójába. Ez meg is történt. Ott forgott a csuka a merítőből félig kilógva a hálóba akadt horoggal. Nem tudom, hány fohászt hadartam el abban a két-három másodpercben, amíg sikerült úgy fordulnia, hogy belecsúszott a merítőbe. Remegtem, mint egy kocsonya.

"Akkora csukát fogtam, hogy nem fért bele a kamerába"

90 cm körülire saccoltam. A halakat az idén az ultrazöld német szabályok miatt nem mértük hivatalosan.

Ezzel a gyönyörű csukával zártam az első napi Bodden pecát. Sok sügér (nem számoltam, úgy 20 darab körül jöttek), és két szép csuka után a part felé vettem az irányt.

Péntekre borús, és szelesebb időt jósoltak, így a holnapi napra egy kis utazást terveztünk ahhoz az öbölhöz, ami tavaly igen sok és szép halat adott. Az este így a felszerelések ismételt összepakolásával és a kajakok utánfutóra történő felpakolásával telt, hogy másnap időben tudjunk indulni. Azt mondanom sem kell, hogy a mai peca (és ez igaz minden itt eltöltött napunkra) rendesen kivette az erőt a csapatból, így viszonylag korán nyugovóra tértünk.

Péntek reggel fél hatkor ébredtem. Hajnalodott. A kemping kiváló helyszín, mivel egy kis bolt is található a recepción, ahová minden nap friss pékáru érkezik. A bolt fél hétkor nyit, így volt még egy kis idő felkészülni a mai napra. A reggeli zsemlék beszerzése és elfogyasztása után a kb 20 km-re található öböl felé vettük az irányt.

Minden reggel visszatérő pillanat, a kajakok felkészítése.

Az általam nagyon kedvelt nagygumis pecával kezdtem a napot. Az első 1-2 órában volt 5 rávágásom, de sajnos egyik sem akadt meg. Vélhetően a kisebb csuxok próbálkoztak, így a tavalyi évben itt nagy halat is adó wobblert tettem a kapocsba, és az öböl vége felé vettem az irányt. A vízszint csökkenés és a meleg idő itt is éreztette a hatását, igen nehéz volt azokat a részeket megtalálni, ahol a hínár nem ért fel a felszínig. Sokszor csak egy 2-3 méteres szakasz volt pecára lakalmas, de a tavalyi év emlékei miatt kitartóan vallattam és kerestem ezeket a részeket, amikor is a nádfal előtti kb 4 méteres hínármentes sáv szélénél leverte egy csuka a wobleremet.

Nem sokkal később a párom kiabálására lettem figyelemes. (Aki mellesleg a csapatunk egyetlen női tagjaként derekasan állta a sarat az egész túra folyamán) A közelébe érve láttam, hogy izgatottan küzd egy szép hallal. Kézbe vettem a merítőt, és segítettem megmeríteni a 80-as körüli csukát.

Egy közel egyórás szünet után beköszönt ez az 50-es forma.

A csalikat cserélgettem, de nem sikerült újabb értékelhető halat kivarázsolni a vízből. Végül lesz, ami lesz alapon feltettem egy 21cm-es gumit, hátha. A kapásra úgy fél órát kellett várni, aminek egyébként nagyon örültem, ettől függetlenül a tettes méretei lényegesen elmaradtak a várttól.

Az eső eleredt, de nem adtuk fel. A csukák viszont igen, mert egy-két rávágáson, kisebb sügéren és egy lemaradáson kívül más eredményt nem sikerült produkálnom. A napnak is közeledett vége, szóval pakolás következett, és a visszaút a kempingbe, ahol már vacsorával várták a rendezvény résztvevőit a szervezők, Dennis Kieselhorsttal az európai Jackson Team Manager-rel az élen, akinek ezúton is hálásan köszönöm - azt gondolom az egész csapat nevében- hogy megszervezte ezt a találkozót. (A szervezés mellett volt egy kis ideje pecázni is, amint azt az alábbi kép is mutatja)

Az esti szürkületben már lehetett látni azokat a felhőket, melyek a szombatra jósolt közel viharos szelet jelezték előre.

A másnapra jelzett erős szél miatt az esti kupaktanács ismét a mai öbölre szavazott, így különösebb pakolás nélkül élveztük a rendezvényen megjelent 67 kajakos horgász társaságát, a német söröket, a cseh slivovicát, a hamburgert, hotdogot, bratwurstot, majd nyugovóra tértünk.

Szombat reggel a szokásos időben ébredtem, majd a reggeli után visszakocsikáztunk a tegnapi helyszínre. A felhők ugyan elvonultak, de a szél a délelőtt folyamán folyamatosan erősödött. Bénázásból mára is jutott - de ha egészen őszinte akarok lenni, akkor tegnap estére - ugyanis a kamera memóriakártyáját az esti letöltés után elfelejtettem visszatenni az első kamerába, ami csak akkor tudatosult bennem, mikor az első értékelhető halnál be akartam kapcsolni. Szóval a mai napra maradt a hátsó kamera!

Nehezen indult a napos, szeles időben a peca. Számos csalit kipróbáltunk, de nem igazán sikerült megtalálni a megfelelőt, így végső elkeseredésemben egy kanalat akasztottam a kapocsba. (nem egy tipikus Bodden csali). Az erős szélben folyamatos driftelés, evezés (ami nálam pedálozás :) volt) mellett vallattuk a teljes vízfelületet, aminek a kisebb méretű sügerek, és a kb 30centis csukák felettébb örültek, mert folyamatosan követték, ütötték a kanalat, olykor olykor még meg is akadtak rajtuk. Már majdnem lecseréltem a kanalat, amikor egy hátszeles hosszú dobást követően gyakorlatilag a beeső csalit verte le egy csuka. Beledobtam a szájába......

A kis virgonc olyan csukaharát mutatott be többször is, hogy öröm volt nézni.

Mivel a hármashorog pont a szája azon részére akadt neki, ahol meg akartam fogni, így a viszonylagos bénázás a halfogás örömétől fűszerezve ismét előkerült (nem utoljára). Szóval sikerült elég szerencsétlenül megmutatni a halat a kamerának. Hozzáteszem, gyorsan visszakerült a Bodden félsós vizébe, és sérülés nélkül úszott el az 60 centi körüli csuka a kajak alatt.

Így a kanál maradt a helyén. Meg a halak is, mivel pár apróságon kívül nem mutattak érdeklődést, úgyhogy a párommal beiktattunk egy fél órás parti szünetet. Már épp azon tanakodtunk, hogy vissza kéne menni a kempingbe, amikor a csapat két még vízen lévő tagja meggyőzött, hogy "csússzunk" még egy utolsót. Szóval kajakba "pattantam" - bár ez így egy kicsit erős kifejezés, talán helytállóbb lenne, hogy visszamásztam, mivel az erős szél és a folyamatos tekerés, dobálás, azért kivette az erőt belőlem is- és megcéloztam a szemközti oldalon lehorgonyzott halászbárkát.

Erre a túrára a Jackson CoosaFD pedálos kajakját vittem. Itt megmutatkoztak a pedálos hajtás előnye. Széllel szemben sokkal könnyebb volt vele haladni, mint evezős társaival, a víz alatt lévő pedálhajtásnak köszönhetően pedig lassabban sodródott. Végig a legmagasabb üléspozícióban használtam. A stabilitása fantasztikus. Ezen a vízen különösen előnyös volt, hogy a Jackson FlexDrive propellerén van sekélyvízi állítási lehetőség, így a magasra nőtt hínár felett is el tudtam tekerni. Ettől függetlenül sok esetben futottam bele olyan hínármezőbe, ahol a propeller feltekerte a hínarat, de a felnyíló propellerfedélnek és az állíthatóságnak köszönhetően pillanatok alatt, a pedálhajtás kiemelése nélkül tudtam a felesleges zöldségtől megszabadítani. Az extrém hínaras területen pedig nálam is előkerült az evező, amit mindenképpen vigyen magával mindenki, akinek pedálos kajakja van!

Szóval drifteltünk még egy utolsót, amikor is két bugyli után félúton meglepett a nap utolsó hala.

A YakAttack Leverage merítője már sok csukát látott, köztük tavaly egy 105 centis csux is vendégeskedett benne egy rövid ideig. Bátran ajánlom minden kajakos pecásnak, mivel a speciális ergonómikus nyélkiképzése tökéletes fogást, és egykezes használatot biztosít, anélkül, hogy egy picit is ki kellene oldalra hajolni. A gumiból készült hálónak köszönhetően pedig a hal is biztonságban van. A merítőről bővebben: ITT.

Közeledett az este, és semmiképp sem akartunk a vacsoráról, na meg persze az azt követő sorsolásról lemaradni, így összepakoltunk, és visszakocsikáztunk a kempingbe.

Vacsora a'la BoddenBash

És a nyeremények, melyeket a vacsi után sorsoltak ki, ami hagyománnyá nőtte ki magát. Így ténylegesen csak a részvétel számít. Senki sem távozott üres kézzel! Nekem a bal felső sorból a második Rapala csomag jutott. Természetesen YakAttack kiegészítők is kisorsolásra kerültek.

A sorsolás kuriózuma volt, hogy a cseh csapat egyik oszlopos tagja kerámikus, és készített mindenkinek egy rövides poharat, melyből a slivovicát a nyeremény átvételekor szájon át bevéve kellett kiüríteni.

A sorsolást követően kezdődött a "buli", iszogatás, beszélgetés, élőzene.... Ezt mi elég rövidre fogtuk, mert még vasárnapra akartunk tartalékolni az energiából.

Az utolsó napra csendes, napos időt jósoltak, így a vasárnapi pecát a kemping előtti területre szántuk. De azért sem akartunk autózni, mert vasárnap estére terveztük a hazaindulást, és még össze is kellett pakolnunk, úgyhogy maximum délután 4 óráig tarthatott a peca.

A reggelit követően rutinból szereltük fel a kajakokat. Azért egy kis csalirágás belefért, ha már a botot nem szoktam.

Van egy régi, ma már nem használt kompjárat a kempingtől bő 2,5km-re. Ezt akartuk meghorgászni. Menet közben, ha a radaron "érdekes" dolgokat láttunk, dobáltunk párat, míg odaértünk. Pár kisebb sügeret sikerült így fogni, de nem időztünk túl sokat menet közben egyik helyen sem.

Végül elértük és megtaláltuk a régi kompjáratot, melyet belevájtak a mederbe, így egy markáns méteres törés után egy lapos hínármentes területre értünk, 3,5méteres mélységgel. Pár kisebb sügéren kívül nem volt érdeklődő, így elővettem a nehéztűzérséget egy 19 centis gumival, melyet igyekeztem a fenékközelben vezetni. Nagyjából az ötödik dobásnál jártam, mikor valami határozottan lecsavarta a botspiccet. Reflexszerűen vágtam be.

A harmadik csukaharánál elegánsan távozott.

Működik a nagycsali! Kitartóan dobáltam tovább egy hasonló gumival, mivel az előző elrepült az első csukaugrás következtében. Nem kellett sok idő, és ismét kapásom volt.

Egy 60 centi körüli krokil durrantotta le a csalit. De ő már hiába próbálkozott, a merítőben végezte. Nekem pedig sikerült megismételni a korábbi amatőr csukamegfogást..... Fél órán belül két hal? Mi lesz itt még..... Hát semmi. Még dobáltuk a pályát egy darabig, de rávágásig sem jutottunk, így a délután hátralévő részét a sügereknek szántam az első napi pályán, amihez ismét 2,5 kilométert kellett tekernem.

Az érkezést követően nagyjából két órám maradt. A termetes sügerek elkerültek, de pár szebbet azért sikerült lencsevégre kapni.

Letelt az idő, ideje volt visszaindulni a kempingbe. Egy gyors összepakolás, sátorbontás után elköltöttük idei utolsó vacsoránkat Rügen szigetén. Elbúcsúztunk az ismerősöktől és fáradtan, de újabb élményekkel gazdagodva elindultunk hazafelé.

Az idei volt a harmadik alkalom, hogy részt vettem ezen a találkozón. Minden évben más arcát mutatta a víz, más kihívásokkal kellett szembenézni. A tavalyi év a csukáké volt, az idei inkább a sügereké, mindamellett mindenki fogott csukát is. A "Meterhecht"-ért aszt hiszem visszajövök jövőre.