Tökös csukák

Egy horgászbaráti meghívásnak eleget téve jutottam el Zalaszentmihályra, a Zalaszentmihályi Öreg tóra. Tőzegbányászatból visszamaradt klasszikus, alapvetően sekély vízű, 61 hektáros, töklevéllel jelentős mértékben beborított víz várja a csukára "éhes" horgászokat. A tó bekerült a Natura2000 programba, ami szintén hozzájárult a jelenleg is meglévő ösi, vad környezethez.

Az emberi beavatkozást csak a régi időkből visszamaradt stégek, horgász faházak sokszor bedőlt maradványai mutatják. A tökleveles részek mellett nádszigetek, és egy izgalmas, vadredényes csatorna is a jó fogás reményével kecsegtet.

Amerre nézünk, mindenhol haltartó helyek. Az első pillanatban nem is tudja az ember, hogy merre induljon. Délután 4 órára már befejztük a horgászatot. Összesen 21 csukát fogtam, többnyire méretes körülieket, amiből 17-et sikerült használható módon lencsevégre keríteni. 

A túrával kapcsolatosan az első kérdésem persze az volt, hogy vihetem-e a kajakomat. A válsz egyértelmű volt: azt hozol, amit akarsz. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy eldöntsem, a Big Tuna-t, vagy a Cuda14-et pakoljam-e fel  tetőcsomagtartóra. Mivel nem volt szükséges kilómétereket evezni, a Big Tuna-t választottam.

Reggel fél hétkor érkeztem meg a tópartra, ahol a tógazda fogadott. 2 perc múlva érkeztek a többiek is. Pakolás, felkészülés, reggeli után irány a víz. Információ hiányában az egyik csónakot követve egy töklevéllel benőtt öbölben kezdtem meg a horgászatot. (Az "öböl" gyakorlatilag úgy 2 hektáros területet jelent). Az előző napon horgászók a gumihalat javasolták, így én is azzal kezdtem. Egy töklevéltől mentes kis területet dobáltam a nádfal előtt, mely két csukát adott, melyből az egyik meglépett a fotózás előtt.

Ezt követően áteveztem az öböl túloldalára, egy hasonló területet vallatva, de ez nem hozott eredményt. Gondoltam itt az ideje a gumihalat kanálra váltani. Egy klasszikus réz Orcla került a wolfram előke kapcsába. Stratégiát is váltottam, és nem a partszéli kb 10-15 méteres töklevélmentes részekre fókuszáltam, hanem a nyílt vízi, a tökleveles részek közötti szabad területeket kezdtem el vallatni. A kajakkal egyszerűen, pillanatok alatt álltam olyan pozícióba, hogy megdobhassam ezeket a sokszor csak egy méter széles sávokat a töklevelek között. Az eredmény nem váratott sokáig magára. Ettől kezdve a kanálnak egész napra bérelt helye lett a zsinór végén. Jöttek a csukák szépen, sorban egymás után!

Miután az öböl egyik felét végighorgásztam, úgy döntöttem, hogy kalandozok egy kicsit, és elindultam ki az öbölből a nyílt víz felé. Az öböl bejárata melletti töklevelesnél megálltam egy pár dobás erejéig. Itt is jött egy csuka.

Ekkor észrevettem egy bejáratot a tó végében található csatornába. Már nem is akartam annyira a nyílt vízen kószálni, irány a csatorna. A kajaknak köszönhetően én olyan helyeken is tudtam közlekedni, ahol a csónakosok meg sem próbálták. Jobbra indultam, abba az irányba, amelyikbe a csatorna az általam korábban horgászott öbölbe visz vissza. Két szép csukát adott a vadregényes, ágas-bogas "csuka street".

A csatorna az öbölbe érve kiszélesedett. Dobtam itt is párat, amit egy kis csuka hálált meg a közben eleredő esőben.

Visszaértem az öbölbe. Irány a másik oldal, amit még nem vallattam! A taktika és a kanál továbbra is működött.

Elállt az eső, kisimult a víz. Nem is kívánhattam volna szebb időt! A csukák pedig továbbra is aktívak voltak.

Kinéztem egy következő szabad vízfoltot a töklevelek között. A kanál a kiszemelt területen esett a vízbe. Talán kettőt tekertem az orsón, amikor egy határozott rávágást érezve bevágtam. Megvan! Illetve azt hiszem, mert a hal azonnal áthúz két sűrű töklevél "bokor" között. A víz 5 méterre burványlik attól a helytől, ahol a zsinórom bevág a töklevelek közé. Na ezt hogy szedem ki? Azonnal eloldottam a horgonykötelet, és irány a zsinór után. Bányászom, hajtogatom a tökleveleket, közben a szemem sarkából a hal burványlásait lesem. Még megvan! Ma már 3 halam elment, mert belegabalyodott a tökbe, de ezt nem akartam elveszteni. Éreztem, hogy nagyobb lesz, mint a többi. Ebben a pillanatban kipattan a zsinór a tökből. Erősen húzom a halat, szerencsémre sikerült egy viszonylag tiszta területen tartani. Győztem! A nap legnagyobb csukáját tartottam a kezemben.

Nem mértem, csak saccoltam, kb. 3 kilós lehetett. Elfáradt ő is, és így a nap végére én is. Ment vissza gyorsan a vízbe a többi csuka után.

Az öbölből kifelé még dobtam párat, de egy lemaradáson kívül más nem történt. Levezetésként tettem még egy kisebb kört a tó többi részén, csak úgy kajakozva, nézelődve, majd irány a part. Pakolás és egy tányér finom halászlé után - melyet a tógazda készített a csapatnak - indulás haza.

Az úton hazafelé, végiggondolván a napot, azon elmélkedtem, hogy mikor jövök vissza. Még nem tudom, de hogy visszajövök, az biztos!